2016. november 9., szerda

Nem könnyű németországi munkát találni

Német zászló

Kiskoromban mindig arról álmodtam, hogy lesz egy chopperem, amivel végigzúzok a 66-os úton, de aztán változtak az idők. Az idő múlásával rájöttem, hogy Németországban nincs sebességkorlátozás az autópályán. Ez sokkal vonzóbb, mint kecsesen végigsuhanni a 66-oson. Ahhoz, hogy ezt megtehessem, szereznem kell egy jól fizető németországi munka mellett olcsó lakhatási lehetőséget is. Hiába, át kellett értékelnem az álmaimat, nem csak amiatt, mert az USA messze van, hanem azért is, mert németül remekül tudok makogni. Négy éve mentem ki először szerencsét próbálni. Akkortájt ez kimerült annyiban, hogy feladtam egy lottószelvényt és hazajöttem, de sajnos nem nyertem. Soha nem voltam az a könnyen feladós típus, így ezt havonta egyszer eljátszottam, de csak fél évig. A hatodik hónapban erős, heuréka fényként az arcomba világított a megvilágosodás. Én balga csak magamnak vásárolgattam a szelvényeket, pedig másoknak is lehetne venni. Garantáltan sorsoláson részt vevő szelvények közepesen nyomott áron eladóak. Milyen jól is hangzik ez. Na de ezzel az volt a legnagyobb probléma, hogy a sorsolás után akartam ezeket eladni. Úgy meg már a kutyát sem érdekli. Mindegy is, minekután felhagytam ezen gyermekded álmok hajszolásával eldöntöttem, hogy híres balett táncos leszek. Annak ott lett vége, amikor először át kellett öltözni. Erről többet nem akarok mesélni. Végül kimentem Németországba, de úgy, hogy az osztrák-német határ elhagyása után stabilan 220 felett száguldottam. Vigyázni kell nagyon a környezetvédelmi sebességkorlátozásokkal, amiket IG-L (Bundes-Immissionsschutzgesetz-Luft) rövidítéssel jelölnek. Ennek célja az emberek, állatok, növények, földterületek védelme. Miután kiértem nem igazán tudtam semmit. A lottóárusokon kívül nem voltak más barátaim Münchenben, így hát saját bőrömön kellett megtanulnom, hogy az itthoni piaci bartelezés Münchenben nem működik. Szerencsémre nagy nehezen találtam egy normálisnak mondható albérletet München vonzáskörzetében, melótéren pedig, azóta már két váltást megélve, nem panaszkodhatok. Az igazat megvallva szerintem nincs olyan németországi munka, ami ne fizetne jól. Itt az igazán nagy kérdés az, hogy miben leljük örömünket és persze az, hogy mit találunk.